"Te elfáradsz, mig őseidnek
Végigtekintesz névsorán,
Én jóformán azt sem tudom, hogy
Ki és mi volt a nagyapám."
Végigtekintesz névsorán,
Én jóformán azt sem tudom, hogy
Ki és mi volt a nagyapám."
(Petőfi Sándor)
2011. október 29., szombat
2011. október 27., csütörtök
Október
Tovább barátkoztam a varrógépemmel október folyamán. Barátságunkat az is erősítette, hogy férjecskémtől kaptam egy kis narancsszínű Fiskars kézimunkaollót születésnapomra. Végre sikerült az alsó szálat is teljesen egyedül felhoznom! Sokkal bátrabban szabok-varrok. Kevésbé félek a varrógéptől, mint géptől. Kezdem alaposan megismerni őkelmét! A kézi varrás és hímzés is szépen alakul. Összességében büszke vagyok magamra. A férjem még az új függönyök beszegését is rám szeretné bízni. Azért ez már valami! Főleg azért, mert eleinte nem tudta, hogy mi lesz ebből ...:)
Kisfiam kertésznadrágjához is megvettem az anyagot. Rábeszéltek a farmerra. (Kordbársonyból ugyanis még nem merném.) A farmert viszont sajnos nem fogja elvinni a varrógépem... Azért egy próbát teszek, ha nem megy, marad a kézi varrás.
Kisfiam kertésznadrágjához is megvettem az anyagot. Rábeszéltek a farmerra. (Kordbársonyból ugyanis még nem merném.) A farmert viszont sajnos nem fogja elvinni a varrógépem... Azért egy próbát teszek, ha nem megy, marad a kézi varrás.
2011. október 26., szerda
Adventi naptár
Közeledik az adventi időszak. A szülőknek nemcsak azt kell kitalálnia, milyen legyen az adventi naptár, hanem azt is, mi legyen benne. Ezen gondolkodom napok óta. Azt szeretném ugyanis, hogy az édesség és a készen vásárolt dolgokon túl gyermekem értékelni tudja a saját kézzel készített ajándékokat is. Sőt! Akár jobban örüljön nekik. Mi kerüljön tehát az adventi naptár apró zsákocskáiba, netán zsebeibe? Minél apróbb, annál jobb!
Ide fogom gyűjteni az ötleteimet:
A matchbox kézenfekvő, hiszen picike. És nekem fiam van.:)
Mézeskalács! Kisautó formájú feltétlenül! Továbbá: szív, csillag, fenyőfa stb.
Aprósütemények. Akár reform aprósütik!
Házi szaloncukor.
Szaggatók! Pl. angyal, hóember, fenyőfa stb.
Aszalt gyümölcsök (pl. vörös áfonya, sárgabarack).
Apró karácsonyfadíszek: pl. saját kezűleg készített dióbaba, apró betlehem (csak parafadugó, filc és fagolyó kell hozzá, no meg ragasztópisztoly). Vagy készen vásárolt apró kerámiadíszek, angyalka, harang stb.
Vagy saját kezűleg készített só-liszt, vagy kiégethető gyurmából készült figurák. Textildíszek.
Könyvjelző (pl. fenyőfás, hóemberes), azoknak a gyerekeknek, akik szeretnek olvasni. Illetve azoknak, akikkel szeretnénk megszerettetni az olvasást.
Apró baba, játékállatka vagy mesefigura. Én egy Kippkoppot szeretnék készíteni a kisfiamnak.
Közös fénykép keretben.
Radír, ceruza, apró kifestő!
Karácsonyi vers! Idézetek. Dalszövegek. Kisebbeknek apró karácsonyi témájú könyv! Közös verstanuláshoz, olvasáshoz! Akár minden batyuba tehetünk!
Búzamag: a dec. 13-ai csomagba. Közös ültetéshez!
Üveg-, matricafesték!
Illatos gyertya!
Néhány kocka Lego. :)
Buborékfújó.
Matricák.
Picike, télies vagy ünnepi ihletésű bögre. (A megfelelő rögzítésre feltétlenül ügyeljünk, pláne, ha porcelán!!!)
Nagyobbaknál persze komolyabb dolgok is szóba jöhetnek, mint pl. mozijegy, koncertjegy, CD stb.
Ide fogom gyűjteni az ötleteimet:
A matchbox kézenfekvő, hiszen picike. És nekem fiam van.:)
Mézeskalács! Kisautó formájú feltétlenül! Továbbá: szív, csillag, fenyőfa stb.
Aprósütemények. Akár reform aprósütik!
Házi szaloncukor.
Szaggatók! Pl. angyal, hóember, fenyőfa stb.
Aszalt gyümölcsök (pl. vörös áfonya, sárgabarack).
Apró karácsonyfadíszek: pl. saját kezűleg készített dióbaba, apró betlehem (csak parafadugó, filc és fagolyó kell hozzá, no meg ragasztópisztoly). Vagy készen vásárolt apró kerámiadíszek, angyalka, harang stb.
Vagy saját kezűleg készített só-liszt, vagy kiégethető gyurmából készült figurák. Textildíszek.
Könyvjelző (pl. fenyőfás, hóemberes), azoknak a gyerekeknek, akik szeretnek olvasni. Illetve azoknak, akikkel szeretnénk megszerettetni az olvasást.
Apró baba, játékállatka vagy mesefigura. Én egy Kippkoppot szeretnék készíteni a kisfiamnak.
Közös fénykép keretben.
Radír, ceruza, apró kifestő!
Karácsonyi vers! Idézetek. Dalszövegek. Kisebbeknek apró karácsonyi témájú könyv! Közös verstanuláshoz, olvasáshoz! Akár minden batyuba tehetünk!
Búzamag: a dec. 13-ai csomagba. Közös ültetéshez!
Üveg-, matricafesték!
Illatos gyertya!
Néhány kocka Lego. :)
Buborékfújó.
Matricák.
Picike, télies vagy ünnepi ihletésű bögre. (A megfelelő rögzítésre feltétlenül ügyeljünk, pláne, ha porcelán!!!)
Nagyobbaknál persze komolyabb dolgok is szóba jöhetnek, mint pl. mozijegy, koncertjegy, CD stb.
2011. október 25., kedd
Somogyországi pillanatok
"Az ember élete olyan, mint a patak.
Néha megzavarodik, és törve-zúzva kiárad,
de mindig visszatér a mederbe." (Fekete István)
"Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve,
mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak,
a ködös messzeségnek,
a hullámnak, amikor a parthoz ütődik,
a nád suttogásának,
vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha,..."
(Fekete István)
"Olyan kevesen szeretik a ködöt,
és olyan kevesen találkozunk benne,
de akik találkozunk, nemcsak a ködöt,
de egymást is szeretjük."
és olyan kevesen találkozunk benne,
de akik találkozunk, nemcsak a ködöt,
de egymást is szeretjük."
(Fekete István)
Siófok
Datolyaszilva
2011. október 23., vasárnap
1956
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.
Őszi ajtódísz
Pompásan fest a zöld ajtónkon ez a piros csipkebogyóból készült ajtódísz.
Nagyanyám csitkenyének vagy hecsedlinek nevezné.:)
2011. október 20., csütörtök
Ültessetek magyar gyümölcsfát!
"Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott." (Wass Albert)
"És ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek. "
"És ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek. "
(Wass Albert: Mire a fák megnőnek)
Volt korábban egy bejegyzésem Kovács Gyula pórszombati erdészről és az ő értékőrző tevékenységéről. Hozzá látogattunk el ma, és alighanem feledhetetlen érzésekkel lettünk gazdagabbak. Továbbá csodálatos gyümölcsfákkal: olyanokkal, mint narancsalma, nagy sóvári alma, apáti nyári körte, badacsonyi cseresznye, sárga és fehér cseresznye stb. Ajándékot is kaptunk: berkenyét.
Persze kimehettünk volna a Parti Kertészetbe (Szombathely), és megvehettük volna ott is, ha nem is pont ezeket... De ezt az embert meg kellett látogatnunk. Évek óta esedékes volt. Nem bántuk meg. Sőt!
Kicsit le kell tisztulnia a bennem kavargó gondolatoknak, érzéseknek...
Két almafát ajándékba viszünk két pici gyermeknek, akiknek mindenük megvan, mi pedig a faültetés örömével, a felcseperedő fa szépségével kívánjuk őket megajándékozni.:)
A minap egy angol tévéműsorban zöldségekkel ültették be a köztereket. Magyarországon gyümölcsfákat kellene ültetni a közterekre, hogy megmentődjenek ezek az ősi magyar fafajták.
„Megtartani pedig nemzeti kötelesség; mert minél nagyobb az a tér, melyet nemzetünk övének mondhat… minél szorosb és tartósabb a kapocs, mely bennünket ez őseink szent vére öntözte áldott föld rögeihez köt, annál dúsabban virágzand fel egykoron nemzeti lételünk”. (Girókuti P. Ferenc)
„E föld a miénk, és bármely zugában s kinek a birtokában létezzék egy gyümölcsfa, az bár közvetlen tulajdonosának hajt is hasznot, közvetve nemzeti kincs az: melynek ágaiért nem kell drága ezüstöt külföldre küldeni”. (Girókuti P. Ferenc)
Két almafát ajándékba viszünk két pici gyermeknek, akiknek mindenük megvan, mi pedig a faültetés örömével, a felcseperedő fa szépségével kívánjuk őket megajándékozni.:)
A minap egy angol tévéműsorban zöldségekkel ültették be a köztereket. Magyarországon gyümölcsfákat kellene ültetni a közterekre, hogy megmentődjenek ezek az ősi magyar fafajták.
„Megtartani pedig nemzeti kötelesség; mert minél nagyobb az a tér, melyet nemzetünk övének mondhat… minél szorosb és tartósabb a kapocs, mely bennünket ez őseink szent vére öntözte áldott föld rögeihez köt, annál dúsabban virágzand fel egykoron nemzeti lételünk”. (Girókuti P. Ferenc)
„E föld a miénk, és bármely zugában s kinek a birtokában létezzék egy gyümölcsfa, az bár közvetlen tulajdonosának hajt is hasznot, közvetve nemzeti kincs az: melynek ágaiért nem kell drága ezüstöt külföldre küldeni”. (Girókuti P. Ferenc)
"A szülőknek tudniuk kell, hogy ők a fák, amelyekről a gyümölcsök ősszel lehullanak."
(Carl Gustav Jung)
Hazafelé az Őrségnek jöttünk, ami gyönyörű. Ugyanakkor nagyon-nagyon elhagyatott.
Szerettel: Szabóka
2011. október 19., szerda
Rétes
Mindenszentekre rétest szokás sütni.
Hozzávalók:
1 kg rétesliszt
1 tojás
4 evőkanál olvasztott, de nem forró zsír
8 dl víz
csipetnyi só
pár csepp ecet
Jól kidolgozzuk.
Akkor lesz jó a tészta, ha hólyagos!
Az abroszt, amin kinyújtjuk, szórjuk meg liszttel.
A tésztát lisztes kézzel húzzuk ki!
Hártyavékonynak kell lennie!
Száraz ne legyen, mert akkor törik.
A töltelékhez én olajat használok, nem zsírt!
Szórt rétest szoktam készíteni.
A töltelék alá egy kevés búzadarát teszek.
A tölteléket ízlés szerint elkészítjük, "pettyezzük" vele a tésztát.
A "pettyek" közé tejfölt teszünk.
Végezetül egy kis olajjal megcsepegtetjük.
A tepsit kiolajozzuk.
A feltekert rétes tetejét is megkenjük olajjal. Vagy apró vajdarabkákat teszünk rá.
Ügyeljünk, hogy ne legyen túl olajos az összhatás!!!
Pirosra, ropogósra sütjük.
Persze készíthetjük készen vásárolt réteslapból is.
A lényeg, hogy szeretettel készüljön, mint minden, ami a kezünk alól kikerül.
Kedvenceim:
a tökös-mákos,
a tökös-túrós,
a túrós-mákos,
a túrós-mazsolás,
és a krumplis rétes, ami sós, borsos rétes.
Jó étvágyat kívánok!
Hozzávalók:
1 kg rétesliszt
1 tojás
4 evőkanál olvasztott, de nem forró zsír
8 dl víz
csipetnyi só
pár csepp ecet
Jól kidolgozzuk.
Akkor lesz jó a tészta, ha hólyagos!
Az abroszt, amin kinyújtjuk, szórjuk meg liszttel.
A tésztát lisztes kézzel húzzuk ki!
Hártyavékonynak kell lennie!
Száraz ne legyen, mert akkor törik.
A töltelékhez én olajat használok, nem zsírt!
Szórt rétest szoktam készíteni.
A töltelék alá egy kevés búzadarát teszek.
A tölteléket ízlés szerint elkészítjük, "pettyezzük" vele a tésztát.
A "pettyek" közé tejfölt teszünk.
Végezetül egy kis olajjal megcsepegtetjük.
A tepsit kiolajozzuk.
A feltekert rétes tetejét is megkenjük olajjal. Vagy apró vajdarabkákat teszünk rá.
Ügyeljünk, hogy ne legyen túl olajos az összhatás!!!
Pirosra, ropogósra sütjük.
Persze készíthetjük készen vásárolt réteslapból is.
A lényeg, hogy szeretettel készüljön, mint minden, ami a kezünk alól kikerül.
Kedvenceim:
a tökös-mákos,
a tökös-túrós,
a túrós-mákos,
a túrós-mazsolás,
és a krumplis rétes, ami sós, borsos rétes.
Jó étvágyat kívánok!
Szeretettel: Szabóka
Meghívó
A Kámoni Arborétumért Egyesület ezúton meghívja Önt az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 55. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségre.
Az ünnepi program és az emlékoszlop avatásának
időpontja: 2011. október 22. (szombat) 15 óra
helyszíne: Kámoni Arborétum, ’56-os emlékhely (Szombathely, Szent Imre herceg útja 102.)
PROGRAM
1. Himnusz
2. Köszöntő: Magyar József, Kámoni Arborétumért Egyesület elnöke
3. Ünnepi beszéd: dr. Borovics Attila, ERTI főigazgató
4. Az évforduló tiszteletére faragott emlékoszlop felavatása (Magyar József, dr. Borovics Attila, Bánó család képviselője, Pusztai Szabolcs)
5. Koszorúzás, gyertyagyújtás
6. Szózat
Az ünnepi műsorban közreműködnek a NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjai, valamint Horváth Dániel (hegedű).
Születésnap
"Harminckét éves lettem én -- meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam..." (József Attila: Születésnapomra) |
Fánk
Hozzávalók:
50 dkg liszt
8 tojássárgája
10 dkg vaj
3 dkg élesztő
3 dl tej
5 dkg porcukor
1 evőkanál rum
só
fél citrom vagy narancs reszelt héja
Elkészítés:
Én rögtön ennek az adagnak a dupláját készítem.
Fakanállal hólyagosra keverjük a masszát, míg elválik az edény falától.
Elég lágy tésztát kapunk.
Másfélszeresére kelesztjük. Letakarva!
Legyen a konyhában meleg! Huzatot ne kapjon!
A fánkot középforró olajban, egyenletes tűzön sütjük.
A sütésnél vigyázzunk arra, hogy a deszkán fekvő fánk felső része kerüljön az olajban alulra.
Sütés elején az edényt fedjük be.
Megfordítás után a fedőt vegyük le róla.
Szűrőkanállal vegyük ki az olajból
Még melegen szórjuk meg porcukorral.
Jó étvágyat kívánok!
50 dkg liszt
8 tojássárgája
10 dkg vaj
3 dkg élesztő
3 dl tej
5 dkg porcukor
1 evőkanál rum
só
fél citrom vagy narancs reszelt héja
Elkészítés:
Én rögtön ennek az adagnak a dupláját készítem.
Fakanállal hólyagosra keverjük a masszát, míg elválik az edény falától.
Elég lágy tésztát kapunk.
Másfélszeresére kelesztjük. Letakarva!
Legyen a konyhában meleg! Huzatot ne kapjon!
A fánkot középforró olajban, egyenletes tűzön sütjük.
A sütésnél vigyázzunk arra, hogy a deszkán fekvő fánk felső része kerüljön az olajban alulra.
Sütés elején az edényt fedjük be.
Megfordítás után a fedőt vegyük le róla.
Szűrőkanállal vegyük ki az olajból
Még melegen szórjuk meg porcukorral.
Jó étvágyat kívánok!
Nagymamám emlékének ajánlom soha el nem múló szeretettel.
Szabóka
2011. október 18., kedd
Madárijesztő
Saját tervezésű ez a kis madárijesztő.
A kivitelezés során akadtak gondjaim, ugyanis az anyag, amit választottam nem volt alkalmas a célra.
Már majdnem feladtam, de a férjemnek tetszett, így végül befejeztem. Ilyen lett:
Mentovics Éva: Madárijesztő
Konyhakertek közelébe'
álldogál egy kis legényke.
Ugyan bizony, mit beszélek?
Karjai a fákig érnek.
Kócból készült borzas haja,
hosszú sálját félrecsapja.
Mókás fején pörge kalap -
tarka csíkja körbeszalad.
Pantallóját madzag tartja,
mintás póló libben rajta.
Kosár fityeg bal karjában,
fél lábon áll - egymagában.
Ruházata toldott-foldott,
cipőt, csizmát sosem hordott,
fürkészi a kiskerteket,
minden szárnyast elhesseget.
A kivitelezés során akadtak gondjaim, ugyanis az anyag, amit választottam nem volt alkalmas a célra.
Már majdnem feladtam, de a férjemnek tetszett, így végül befejeztem. Ilyen lett:
Mentovics Éva: Madárijesztő
Konyhakertek közelébe'
álldogál egy kis legényke.
Ugyan bizony, mit beszélek?
Karjai a fákig érnek.
Kócból készült borzas haja,
hosszú sálját félrecsapja.
Mókás fején pörge kalap -
tarka csíkja körbeszalad.
Pantallóját madzag tartja,
mintás póló libben rajta.
Kosár fityeg bal karjában,
fél lábon áll - egymagában.
Ruházata toldott-foldott,
cipőt, csizmát sosem hordott,
fürkészi a kiskerteket,
minden szárnyast elhesseget.
2011. október 16., vasárnap
Tök jó fej
A férjem gyerekként mindig készített tökmécsest, töklámpást, pedig fogalma sem volt róla, mi az a Halloween. A lámpás estétől hajnalig szokott világítani.
A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amelyet elsősorban az angolszász országokban tartanak meg, bár mára már az egész világon elterjedt. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja, és amelyet október 31-én tartanak.
A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). III. György pápa a 800-as években a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-re helyezte át. Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, „szentek napja”).
2011. október 15., szombat
Túróval töltött zsemle
Egyszerű, gyors, finom és laktató a túróval töltött zsemle.
Hozzávalók:
fél kg túró
1 darab tojás
cukor ízlés szerint
tejföl
mazsola ízlés szerint
reszelt citromhéj vagy narancshéj
6 db zsemle
vaj (a zsemlék tetejére)
A zsemlék tetejét levágjuk.
A belsejüket kiszedjük.
A túrót áttörjük villával.
Összekeverjük a cukorral, a tojással, a tejföllel és a reszelt citrom héjával.
Annyi tejföl kell bele, hogy krémes, lágy, szinte híg állagú legyen, mivel sütéskor veszít a nedvességtartalmából és nem akarunk száraz zsemlét enni.:)
Hozzáadjuk a mazsolát.
A zsemléket megtöltjük kanállal.
Rátesszük a zsemlekalapokat és mindegyik tetejére egy darab vajat.
Lassú tűzön sütjük. Sütési idő kb. 15-20 perc.
Vigyázzunk mert könnyen megég!
2011. október 14., péntek
Mézes mackó
Vajas piskótából, és természetesen egy kis mézzel készült ez a kedves mackó.
Hozzávalók:
1 tojás
4 dkg cukor
1 evőkanál méz
5 dkg vaj+ vaj a forma kikenéséhez
5 dkg cukor
Közepesen meleg sütőben aranybarnára sütjük.
Szemet, orrot, szájat olvasztott csokoládéból készíthetünk neki.
Ez az adag nekem 3 kis formára volt elegendő.
2011. október 13., csütörtök
Kökénylikőr
Hozzávalók:
1 liter törkölypálinka
(vagy bármilyen más jó minőségű,
nem túl aromás pálinka,
bár lehet,
hogy attól csak még pikánsabb lenne:))
40 dkg kökény
1/4 liter víz
12,5 dkg cukor
fűszer(ek): pl. fahéjrúd és szegfűszeg, vagy gyömbér, vagy vaníliarúd
A kökényt októberben megcsípi a dér. (Ha még nem csípte meg, fagyasztóba is tehetjük.) Alaposan megmossuk, lecsepegtetjük és belerakjuk a törkölypálinkába. Állni hagyjuk kb. 3-4 hétig. Utána a vizet összefőzzük a cukorral, s miután kihűlt, hozzáadjuk a kökényes pálinkához. Állni hagyjuk még 5-6 hétig. Ha most nekiállsz, karácsonyra pont elkészülsz! Kitűnő ajándék! Nagy sikert arattam vele mindig. Évekig eláll, ha ugyan előbb el nem fogy...:)
Tipp: Ha kökény helyett aszalt vörösáfonyával készítjük, színeiben is a karácsonyt idézi.
Talán még a sommal készült változathoz sincsen késő...
Tipp: Ha kökény helyett aszalt vörösáfonyával készítjük, színeiben is a karácsonyt idézi.
Talán még a sommal készült változathoz sincsen késő...
Szeretettel: Szabóka
Forralt bor
Hamarosan kezdődik a forralt bor szezonja. Én a következőképpen szoktam készíteni. A borhoz egész fahéjat, egész szegfűszeget és reszelt narancshéjat, karácsonykor gyömbért is adok. Továbbá cukrot. Ezt ízlés szerint javaslom. Savanykásabb, fanyarabb, száraz borokhoz több cukor kell, mint az édes borokhoz. Bevallom őszintén, az a véleményem, az édes bor kár forralt bornak, de ha esetleg nem akarunk sok cukrot használni, célszerű abból készíteni! Beteszem egy üvegben (!) a hűtőszekrénybe legalább 24 órára, de akár napokra is. Miután elkészítek belőle egy adagot, átszűröm, mert kellemetlen a szegfűszegdarabkákat kerülgetni. Amikor "forraljuk" (valójában csak forrásig hevítjük) esetleg tehetünk bele egy kis reszelt citromhéjat vagy fél citromot is!
2011. október 12., szerda
Ősi gyümölcsfajták
" Kovács Gyula 1962-ben született. Pórszombaton él, erdész hivatása is ide köti. Már gyermekkorában édesapja révén bejárta és megismerte a Göcsej, Őrség, Hetés vidékeit, majd később erdészként tanúja volt az utolsó göcseji tanyák pusztulásának.
- Én még láttam azt a csodálatos világot - meséli. - Megismertem az ott élő embereket, akik maguk termelték kenyerüket, borukat, évszázadok tapasztalatát, hagyományait őrizve szervezték meg életüket. Szegények voltak, de kiegyensúlyozottak és szabadok.
Kovács Gyula az eleink által teremtett értékeket szeretné megmenteni, amikor már sok éve gyűjti a magyar kertek ősi gyümölcsfajtáit. Fákat, melyek termése ma már nem vásárolható a boltokban.
- Halálra vannak ítélve ezek a fajták, pedig pusztulásukkal hagyományaink, gasztronómiánk egy részét is elveszítjük - mondja ezzel kapcsolatban.
A faluja melletti Medes-hegyen fekvő birtokán közel ezer régi gyümölcsfajtával küzd a feledés ellen. Kezdetben még csak a környékről gyűjtötte az oltóvesszőket, de erőfeszítésének mára Kárpát-medencényi híre van.
- Az ország minden részéről, de a határokon túlról is kapok oltóvesszőket - mondta el, hozzátéve: a gyümölcsfák megőrzése mellett igyekszik lejegyezni az adott fajtához kötődő gasztronómiai hagyományokat, történeti vonatkozásokat, legendákat is. - Munkám során sok élmény ér, ezek adnak erőt, ha elfáradok. Kaptam oltóvesszőt Erdélyből, a Bolyai Farkas sírján álló almafáról, a múltkor pedig egy elhunyt idős ember hozzátartozója keresett meg: rokonának az volt a végakarata, hogy a kedvenc almafájáról küldjön oltógallyat Pórszombatra, hogy ez a fajta is fennmaradjon az utókornak. Jó lenne, ha mindnyájunkban ekkora lenne a felelősségérzet hogy a múlt értékei megmaradjanak hogy megmaradjunk.
Az alábbiakban a Zalai Hírlap 2008. szeptember 28. cikkét olvashatják
Modern „Noé bárkája”: gyümölcsös az utókornak
Alma, körte, cseresznye, szilva, berkenye. A háztáji természettel hipermarketek polcain át ismerkedő mai átlagembernek fogalma sincs, fajták micsoda kavalkádja lapul az ilyen hétköznapi gyümölcsnevek mögött. Egy pórszombati erdész ezeket gyűjti, s már ötszáz darabhoz közelít.
Beszélgetésünket Kovács Gyula a gyümölcsök történelmi szerepével kezdte. Mint mondta, a Kárpát-medencébe érkező eleink a nyereg alatt nemcsak húst, de általuk korábban is ismert gyümölcsfajták csemetéit és magvait is hozták magukkal, hiszen a vándorlásuk során érintett területeken a gyümölcstermesztésnek fejlett kultúrája volt. A kalandozásból földművelésre váltó ősök aztán egyre inkább elmélyedtek a gyümölcstermesztés tudományában is, Kovács Gyula szerint például ennek köszönhető, hogy az Őrség-Göcsej-Hetés tájegységekben a török időkben megsemmisült hatvanhét falu nem tűnt el mindenestül és örökre: a bujdosó lakosok gabonáját, ingóságait ugyan lenyúlta az ellen, de a gyümölcsök túlélést jelentettek sokaknak.
- A 17-18-19. századból számos forrást találtam, mely a gyümölcsök kivételes értékét mutatja - mesélte Kovács Gyula, aki évtizedek óta kutatja az idevágó hagyományokat. - Több írás is utal arra, hogy magyar nemes európai királyi udvarnak a jó viszonyt megalapozó ajándékai között hazai oltógallyat vagy gyümölcsfacsemetét ajándékozott. Akkor még a világ is tisztában volt vele és mi magunk is tudtuk, milyen érték van a kezünkben...
Kovács Gyula kicsit nehezen találja a jelzőket, amikor azt a sokféleséget igyekszik leírni, ami a magyarországi gyümölcstermesztés tán legfőbb értéke volt. Mint mondja, őseinknek (s ez a kifejezés szintén nem a legjobb, mert itt már déd-, sőt, nagyapáink idejéről is beszélünk) szinte minden célra külön fajtájuk volt. Az egyikből magas szárazanyag-tartalma miatt kiválóan lehetett lepényt vagy rétest sütni; a másik, bár sima fogyasztáshoz kőkemény és túlságosan fanyar is volt, pálinkaként páratlan zamattal tündökölt; a harmadik minden tartósító vegyszer, valamint az élvezeti érték legcsekélyebb csökkenése nélkül érte meg a hűvös pincében a következő szedési szezont; a negyedik gyümölcsléként ritkította párját. És még sorolhatnánk hosszan a változatokat, melyek rendeltetéséről a nevek is beszédesen szólnak: létezik például körtefaj az összes felénk termesztett gabonával keresztelve, utalva arra, hogy az adott körte alapesetben mikor érett meg a maga fáján.
- A mai üzletekben a látszat a minden - folytatta mély sóhaj után Kovács Gyula. -A zöldséges polcok áruja tündöklően szép, de ezek olyan nemesítések (ez esetben nem is szívesen használom ezt a szót), amelyek a küllem érdekében belső értékeket áldoznak fel. Szempont még a jó eltarthatóság, illetve hogy az adott gyümölcs jól viselje a szállítást, az íz, a zamat és sok hasonló háttérbe szorul. Az ember, a fogyasztói társadalom embere viszont nem ér rá ilyen finomságokkal törődni, így juthattunk el oda, hogy megelégszünk a silánnyal, vesszük a műdolgokat , miközben a nagyapák kertjeit felveri a gaz, s ebbe a fűbe lassan beledőlnek az utolsó igazán zalai gyümölcsfák is. Ahelyett, hogy unokáinknak adnánk, elveszítjük a gasztronómiánk egy csodáját.
A pórszombati erdész még sok évvel ezelőtt csak arról volt nevezetes a környéken, hogy a kiöregedő kedves fák egy-egy hajtásából szívesen készített új életet nyújtó oltványt a hozzá fordulóknak. Közben persze ezekkel gazdagította a maga gyűjteményét is. Aztán két éve új elhatározás született: a faluja melletti Medes-hegyen (ez onnan kapta nevét - tudom meg a házigazdától -, hogy sok száz éve az azonos nevű, erdélyi faluból telepítettek át jó néhány családot, melyek az említett török dúlásig saját, új Medesükön éltek itt) sorban elültette a régi fákat: két karó közé, táblára írva a fajta nevét.
Erzsébeti aprókörte, sózókörte, tüskéskörte, piros jakabalma, bőralma, batul, hájas édes alma, barkóca cseresznye, kúpalma, cukorkörte, házi berkenye, mákalma, csibelábú körte - ilyen nevek olvashatók a gyümölcsösben. Kovács Gyula szinte mindegyikhez történetet is tud. Hogy a leánycsöcsű miről kapta nevét, nekem sem kell magyarázni, pedig a termés - fájdalom - nem is látható.
- Járom a környéket, beszélek az öregekkel, akik a név mellé sok esetben tudnak az adott gyümölcs felhasználásáról - mesélte a gyűjtés folyamatáról. - Én feljegyzem ezeket a dolgokat is. Sajnos azonban egyre többször fordul elő, hogy egy-egy fajtának a nevét sem tudja már senki, az idősek elmentek, s nem volt kinek átadniuk a tudást. Különös izgalommal várom a pillanatot, amikor ezek a névtelen kis fák is először hoznak majd nálam termést.
Az egyre bővülő gyümölcsösben sok a tennivaló, bár növényvédelemmel vesződni nem kell. Az erdész meséli: ezek a helyi fajok ezer év szelektálása, nemesítése után jól bírják a hőmérséklet és a csapadék szélsőségeit, sőt, a kórokozóknak is minden vegyszer nélkül ellenállnak. Az évek alatt egyetlenegy betegedett csak meg, egy jonatán.
- Ez is behurcolt fajta, Amerikából kaptuk, s az elsőként érkezett változatát tettem el, érdekességképpen. Lisztharmat támadta meg. A többi fát - szintén ősi módszerrel - csak szagosítani szoktam, hogy az őzek ne rágják le a hajtásokat - meséli az erdész.
Amikor végül arról kérdezem, a gyűjteménnyel mi a hosszú távú célja, Kovács Gyula azt feleli: olyan messzire nem gondol előre. Most csak örül, hogy megvannak ezek az értékek, minden nap a kipusztulás feletti győzelem, minden megeredő oltvány új boldogság. Ez a gyümölcsös egy lehetőség - hátha egyszer még fordul úgy a világ kereke."
Forrás: http://www.tvkeszthely.hu/index.php?mod=hr&hr_id=242
- Én még láttam azt a csodálatos világot - meséli. - Megismertem az ott élő embereket, akik maguk termelték kenyerüket, borukat, évszázadok tapasztalatát, hagyományait őrizve szervezték meg életüket. Szegények voltak, de kiegyensúlyozottak és szabadok.
Kovács Gyula az eleink által teremtett értékeket szeretné megmenteni, amikor már sok éve gyűjti a magyar kertek ősi gyümölcsfajtáit. Fákat, melyek termése ma már nem vásárolható a boltokban.
- Halálra vannak ítélve ezek a fajták, pedig pusztulásukkal hagyományaink, gasztronómiánk egy részét is elveszítjük - mondja ezzel kapcsolatban.
A faluja melletti Medes-hegyen fekvő birtokán közel ezer régi gyümölcsfajtával küzd a feledés ellen. Kezdetben még csak a környékről gyűjtötte az oltóvesszőket, de erőfeszítésének mára Kárpát-medencényi híre van.
- Az ország minden részéről, de a határokon túlról is kapok oltóvesszőket - mondta el, hozzátéve: a gyümölcsfák megőrzése mellett igyekszik lejegyezni az adott fajtához kötődő gasztronómiai hagyományokat, történeti vonatkozásokat, legendákat is. - Munkám során sok élmény ér, ezek adnak erőt, ha elfáradok. Kaptam oltóvesszőt Erdélyből, a Bolyai Farkas sírján álló almafáról, a múltkor pedig egy elhunyt idős ember hozzátartozója keresett meg: rokonának az volt a végakarata, hogy a kedvenc almafájáról küldjön oltógallyat Pórszombatra, hogy ez a fajta is fennmaradjon az utókornak. Jó lenne, ha mindnyájunkban ekkora lenne a felelősségérzet hogy a múlt értékei megmaradjanak hogy megmaradjunk.
Az alábbiakban a Zalai Hírlap 2008. szeptember 28. cikkét olvashatják
Modern „Noé bárkája”: gyümölcsös az utókornak
Alma, körte, cseresznye, szilva, berkenye. A háztáji természettel hipermarketek polcain át ismerkedő mai átlagembernek fogalma sincs, fajták micsoda kavalkádja lapul az ilyen hétköznapi gyümölcsnevek mögött. Egy pórszombati erdész ezeket gyűjti, s már ötszáz darabhoz közelít.
Beszélgetésünket Kovács Gyula a gyümölcsök történelmi szerepével kezdte. Mint mondta, a Kárpát-medencébe érkező eleink a nyereg alatt nemcsak húst, de általuk korábban is ismert gyümölcsfajták csemetéit és magvait is hozták magukkal, hiszen a vándorlásuk során érintett területeken a gyümölcstermesztésnek fejlett kultúrája volt. A kalandozásból földművelésre váltó ősök aztán egyre inkább elmélyedtek a gyümölcstermesztés tudományában is, Kovács Gyula szerint például ennek köszönhető, hogy az Őrség-Göcsej-Hetés tájegységekben a török időkben megsemmisült hatvanhét falu nem tűnt el mindenestül és örökre: a bujdosó lakosok gabonáját, ingóságait ugyan lenyúlta az ellen, de a gyümölcsök túlélést jelentettek sokaknak.
- A 17-18-19. századból számos forrást találtam, mely a gyümölcsök kivételes értékét mutatja - mesélte Kovács Gyula, aki évtizedek óta kutatja az idevágó hagyományokat. - Több írás is utal arra, hogy magyar nemes európai királyi udvarnak a jó viszonyt megalapozó ajándékai között hazai oltógallyat vagy gyümölcsfacsemetét ajándékozott. Akkor még a világ is tisztában volt vele és mi magunk is tudtuk, milyen érték van a kezünkben...
Kovács Gyula kicsit nehezen találja a jelzőket, amikor azt a sokféleséget igyekszik leírni, ami a magyarországi gyümölcstermesztés tán legfőbb értéke volt. Mint mondja, őseinknek (s ez a kifejezés szintén nem a legjobb, mert itt már déd-, sőt, nagyapáink idejéről is beszélünk) szinte minden célra külön fajtájuk volt. Az egyikből magas szárazanyag-tartalma miatt kiválóan lehetett lepényt vagy rétest sütni; a másik, bár sima fogyasztáshoz kőkemény és túlságosan fanyar is volt, pálinkaként páratlan zamattal tündökölt; a harmadik minden tartósító vegyszer, valamint az élvezeti érték legcsekélyebb csökkenése nélkül érte meg a hűvös pincében a következő szedési szezont; a negyedik gyümölcsléként ritkította párját. És még sorolhatnánk hosszan a változatokat, melyek rendeltetéséről a nevek is beszédesen szólnak: létezik például körtefaj az összes felénk termesztett gabonával keresztelve, utalva arra, hogy az adott körte alapesetben mikor érett meg a maga fáján.
- A mai üzletekben a látszat a minden - folytatta mély sóhaj után Kovács Gyula. -A zöldséges polcok áruja tündöklően szép, de ezek olyan nemesítések (ez esetben nem is szívesen használom ezt a szót), amelyek a küllem érdekében belső értékeket áldoznak fel. Szempont még a jó eltarthatóság, illetve hogy az adott gyümölcs jól viselje a szállítást, az íz, a zamat és sok hasonló háttérbe szorul. Az ember, a fogyasztói társadalom embere viszont nem ér rá ilyen finomságokkal törődni, így juthattunk el oda, hogy megelégszünk a silánnyal, vesszük a műdolgokat , miközben a nagyapák kertjeit felveri a gaz, s ebbe a fűbe lassan beledőlnek az utolsó igazán zalai gyümölcsfák is. Ahelyett, hogy unokáinknak adnánk, elveszítjük a gasztronómiánk egy csodáját.
A pórszombati erdész még sok évvel ezelőtt csak arról volt nevezetes a környéken, hogy a kiöregedő kedves fák egy-egy hajtásából szívesen készített új életet nyújtó oltványt a hozzá fordulóknak. Közben persze ezekkel gazdagította a maga gyűjteményét is. Aztán két éve új elhatározás született: a faluja melletti Medes-hegyen (ez onnan kapta nevét - tudom meg a házigazdától -, hogy sok száz éve az azonos nevű, erdélyi faluból telepítettek át jó néhány családot, melyek az említett török dúlásig saját, új Medesükön éltek itt) sorban elültette a régi fákat: két karó közé, táblára írva a fajta nevét.
Erzsébeti aprókörte, sózókörte, tüskéskörte, piros jakabalma, bőralma, batul, hájas édes alma, barkóca cseresznye, kúpalma, cukorkörte, házi berkenye, mákalma, csibelábú körte - ilyen nevek olvashatók a gyümölcsösben. Kovács Gyula szinte mindegyikhez történetet is tud. Hogy a leánycsöcsű miről kapta nevét, nekem sem kell magyarázni, pedig a termés - fájdalom - nem is látható.
- Járom a környéket, beszélek az öregekkel, akik a név mellé sok esetben tudnak az adott gyümölcs felhasználásáról - mesélte a gyűjtés folyamatáról. - Én feljegyzem ezeket a dolgokat is. Sajnos azonban egyre többször fordul elő, hogy egy-egy fajtának a nevét sem tudja már senki, az idősek elmentek, s nem volt kinek átadniuk a tudást. Különös izgalommal várom a pillanatot, amikor ezek a névtelen kis fák is először hoznak majd nálam termést.
Az egyre bővülő gyümölcsösben sok a tennivaló, bár növényvédelemmel vesződni nem kell. Az erdész meséli: ezek a helyi fajok ezer év szelektálása, nemesítése után jól bírják a hőmérséklet és a csapadék szélsőségeit, sőt, a kórokozóknak is minden vegyszer nélkül ellenállnak. Az évek alatt egyetlenegy betegedett csak meg, egy jonatán.
- Ez is behurcolt fajta, Amerikából kaptuk, s az elsőként érkezett változatát tettem el, érdekességképpen. Lisztharmat támadta meg. A többi fát - szintén ősi módszerrel - csak szagosítani szoktam, hogy az őzek ne rágják le a hajtásokat - meséli az erdész.
Amikor végül arról kérdezem, a gyűjteménnyel mi a hosszú távú célja, Kovács Gyula azt feleli: olyan messzire nem gondol előre. Most csak örül, hogy megvannak ezek az értékek, minden nap a kipusztulás feletti győzelem, minden megeredő oltvány új boldogság. Ez a gyümölcsös egy lehetőség - hátha egyszer még fordul úgy a világ kereke."
Forrás: http://www.tvkeszthely.hu/index.php?mod=hr&hr_id=242
Gyöngy az idő... avagy kirándulás Zalaszentmihályfára
"Gyöngy az idő, vándoroljunk,
Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassu folyó ága mellett
Járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
Száll a világ lepke-szárnyon."
(Weöres Sándor: Barangolók)
Szentmihályfa, Zala megye
"Hová lett Zalaszentmihályfa?
Két személygépkocsi áll meg Böde főterén. Az utasok a műemlék templom iránt érdeklődnek.
- Eljöttek mellette mert, hogy a templom Szentmihályfán van – világosítják fel őket.
- Szentmihályfán? Mi nem jártunk Szentmihályfán- csodálkoznak a kirándulók, s nem értik a férfit, aki a kérdéseikre válaszol.
A bödei ember azt mondja:
- Nincs itt semmi félreértés. Szentmihályfa ugyanis újabban nem Szentmihályfa hanem Hottó II. kerülte. Ott a templom a falú végén egy kis dombon.
- Ugye megmondtam, hogy az lesz az – szól az utasok közül egy fiatal lány- , de nem hittek nekem.
- A fenébe is! Hogyan hittünk volna, ha egyszer az volt a táblára írva: Hottó II. kerület. És ha egyszer az a templom szentmihályfai, akkor miért bödei? Ha az a falu Szentmihályfa, akkor miért Hottó II. kerület? – mérgelődik a férfi. És szidni kezdi azokat akik mindezt kitalálták.
ZALASZENTMIHÁLYFA:A török időben elpusztul, a templomot is lerombolták. 1750 körül állították helyre, s épült del a közelében a falu is, amely most is létezik. Igaz, nem nagy falu, de falu. Történelmi falu, de falu. Történelmi falu, amely gondozzam, használja megyénk egyik legértékesebb műemlékét. Lakói békében élnek gazdálkodó dolgos emberek, de a hivatali intézkedések miatt önérzetükben sértettek.
És Böde? Böde nem létezik. Legalább is egyik neves írónk szerint nem. Ez az író tavaly publikált ugyanis egy különbem hangulatos, Zalát méltató írást egyik országos irodalmi hetilapunkban. Az író a szentmihályfai templom gyönyörű parkjában arról meditált, hogy miként pusztított a történelem vihara, hogy lám, Böde már nem is létezik, csak a templom maradt ránk. Az író a lombos fák alatt nem látott el a templomtól egy jó kilométerre lévő Bödéig, az erdők karjában megbúvó faluig.
Nyílván a történelem során Bödét is sok pusztítás érte, de napja ma nem leáldozóban van. Böde tehát él sőt, sokkal jobban él mint valaha, még akkor is, ha a Szent Mihály arkangyal temploma egy kicsit odébb is van tőle.
ZALASZENTMIHÁLYFA SORSA:
Egyébként sajnos nem egyedi. A világ évezredes folyását kellően nem értők. Egy példátlan ütemű fejlődéstől megszédülve sok helyen gázoltak bele a zalai települések népének történelmi név- örökségébe. Pedig a fejlődés nem követel ilyesmi! Sokkal inkább a történelmi múlt új értékek teremtésére ösztönző, serkentő emlékeinek hű megőrzését.
- Eljöttek mellette mert, hogy a templom Szentmihályfán van – világosítják fel őket.
- Szentmihályfán? Mi nem jártunk Szentmihályfán- csodálkoznak a kirándulók, s nem értik a férfit, aki a kérdéseikre válaszol.
A bödei ember azt mondja:
- Nincs itt semmi félreértés. Szentmihályfa ugyanis újabban nem Szentmihályfa hanem Hottó II. kerülte. Ott a templom a falú végén egy kis dombon.
- Ugye megmondtam, hogy az lesz az – szól az utasok közül egy fiatal lány- , de nem hittek nekem.
- A fenébe is! Hogyan hittünk volna, ha egyszer az volt a táblára írva: Hottó II. kerület. És ha egyszer az a templom szentmihályfai, akkor miért bödei? Ha az a falu Szentmihályfa, akkor miért Hottó II. kerület? – mérgelődik a férfi. És szidni kezdi azokat akik mindezt kitalálták.
ZALASZENTMIHÁLYFA:A török időben elpusztul, a templomot is lerombolták. 1750 körül állították helyre, s épült del a közelében a falu is, amely most is létezik. Igaz, nem nagy falu, de falu. Történelmi falu, de falu. Történelmi falu, amely gondozzam, használja megyénk egyik legértékesebb műemlékét. Lakói békében élnek gazdálkodó dolgos emberek, de a hivatali intézkedések miatt önérzetükben sértettek.
És Böde? Böde nem létezik. Legalább is egyik neves írónk szerint nem. Ez az író tavaly publikált ugyanis egy különbem hangulatos, Zalát méltató írást egyik országos irodalmi hetilapunkban. Az író a szentmihályfai templom gyönyörű parkjában arról meditált, hogy miként pusztított a történelem vihara, hogy lám, Böde már nem is létezik, csak a templom maradt ránk. Az író a lombos fák alatt nem látott el a templomtól egy jó kilométerre lévő Bödéig, az erdők karjában megbúvó faluig.
Nyílván a történelem során Bödét is sok pusztítás érte, de napja ma nem leáldozóban van. Böde tehát él sőt, sokkal jobban él mint valaha, még akkor is, ha a Szent Mihály arkangyal temploma egy kicsit odébb is van tőle.
ZALASZENTMIHÁLYFA SORSA:
Egyébként sajnos nem egyedi. A világ évezredes folyását kellően nem értők. Egy példátlan ütemű fejlődéstől megszédülve sok helyen gázoltak bele a zalai települések népének történelmi név- örökségébe. Pedig a fejlődés nem követel ilyesmi! Sokkal inkább a történelmi múlt új értékek teremtésére ösztönző, serkentő emlékeinek hű megőrzését.
Az idegenek tökéletesen igaza van. Nem vall éppenséggel emelkedett elméből kipattant ötletre az, ami Szentmihályfával pontosabban Zalaszentmihályfával történt.
A Zala megye műemlékei kiadványban Böde névvel szerepel az szentmihályfai római katolikus templom történetének leírása. Igaz a cím szó alatt a szerző megemlítí Zalaszentmihályfát is, mint a műemlék helyét. Ezzel azonban nem jutni előbbre, mert ma Zalaszentmihályfa nevű falu nem létezik Zalában.
Böde történetében sehol sem említik ezt a templomot, amely 1200 körül épült. Nyílván, mert a templom Zalaszentmihályfáé így tehát Árpád- kori település nevét vették el azok , akik KERÜLET-et akartak. És még csak nem is azért lett Hottó II. kerület Zalaszentmihályfa, mert egybeépült a nagyobb faluval, Hottóval. Erről szó sincs. Zalaszentmihályfa ugyanis kiesik a hottói útvonalról. Szenmihályfáról előbb el kell utazni Teskándra, ez legalább négy kilométerre esik Szentmihályfától, innét lehet eljutni Hottóra, ami úgy három kilóméterre van Teskándtól.
Nézzünk egy másik esetet:
A gyanútlan idegen, aki Hottó II. kerületet keresi, előbb elmegy Hottóra, mert nyílván azt gondolja, hogy valahol itt lehet a II. kerület, aztán, amikor a faluba érdeklődik és felvilágosítást nyer, ugyanúgy szidja a nagy ötletkiagyalót, mint írásunk elején a Bödében járt utasok.
Zalaszentmihályfa?
Meditációk egy Árpád-kori műemlék holléte kapcsán."
2011. október 11., kedd
Őszi ételek
Úgy főzök, mint egy olasz Mamma. :) Vagyis: sokat, sokfélét, szezonális és helyi termékekből. Az őszről a gomba, a gesztenye, a sütőtök, a méz, a dió, a mák, az alma, a körte, a szőlő, a szilva, a bab és az ezekből készült ételek jutnak először az eszembe, már ami a gasztronómiát illeti. No meg a jó bor! Magyar bor!!! Édes. Vagy késői szüretelésű. Vagy jégbor!!! No, de erről majd máskor...
Kőszegi gesztenye.
Batul.
Sütőtökös palacsinta:
Keverd le a palacsintatésztát, hagyd állni, majd add hozzá a reszelt sütőtököt.
Lassú tűzön süsd!
Tálald mézzel és szórd meg őrölt fahéjjal!
Jó étvágyat kívánok!
Jókai bableves békahátú babból, csülökkel.
Sütőtökös nokedli füstölt sajttal:
Hozzávalók:
25 dkg apróra reszelt sütőtök
30 dkg liszt
1 dkg só
5 tojás
fél dl olaj
Karaván sajt és tejföl a tálaláshoz.
Tipp: sütőtök helyett spenóttal is készíthetjük.
A gyerekek mindkettőt imádják.:)
Máglyarakás
Hozzávalók:
pár darab kifli (vagy kalács)
3 tojássárgája
3 evőkanál vaníliás cukor
2 dl tej
rum
almaszeletek
mazsola
apróra vágott vagy darált dió
fahéjas cukor
3 tojásfehérje
baracklekvár
pár darab kifli (vagy kalács)
3 tojássárgája
3 evőkanál vaníliás cukor
2 dl tej
rum
almaszeletek
mazsola
apróra vágott vagy darált dió
fahéjas cukor
3 tojásfehérje
baracklekvár
Szerettel: Szabóka
2011. október 10., hétfő
Őszi chanson
"Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón."
(Paul Verlaine)
2011. október 9., vasárnap
Légy kreatív!
2011. október 8., szombat
A varrás meditáció
"A festés ugyanúgy, mint a varrás, egy igazi meditáció, lehetőség a szeretetünk kifejezésére, összpontosításra és alkotásra. Valósággal gyógyít, mert lelki békét, örömöt hoz életünkbe."
(Lehner Farkas Ella festőművész) ""No most láss hozzá az öltögetéshez..."
(Jókai Mór: Világszép leányok)
Szeretettel: Szabóka
2011. október 7., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)