Mese

"A mesét hallgató gyermek képzelete fantasztikus módon dolgozik, képeket alkot, értelmez...

Aki mondja a mesét, annak is fejlődik a szókincse – és a kép-kincse –, és ha csak néhány perc erejéig, de előadóművésszé válik, ahol lehetőség van kibontakozni. Akinek nincsenek színészi ambíciói, annak sem kell aggódnia, mert a mese az a műfaj, amely a legkevésbé igényli a teátrális előadást.
A mesét hallgató gyermek képzelete fantasztikus módon dolgozik: képeket alkot, értelmez, továbbszövi a szálakat, és így tovább. A klasszikus mesék közismert elemei a legalkalmasabbak arra, hogy ezt a szellemi fejlődést támogassák.
A szülő és a gyermek kapcsolata új, meghitt tartalommal töltődik a mesehallgatás során: közös a történet, ami elhangzik, közös a vele járó izgalom és a végén a megkönnyebbülés is. Ez a kaland a szülő hangjához kapcsolódik a gyermekben, és ez a tény szintén a kötődést erősíti.
Az a gyermek, aki gazdag mesekinccsel ismerkedett meg gyermekkorában, jobban fel lesz vértezve az élet mindennapi konfliktusai, lélektani dilemmái ellen, mint a filmgyári produkciókon szocializálódó kortársa. A mesék fordulatai az élet alapvető válságaihoz, problémáihoz kínálnak megoldást, ráadásul nem száraz és direkt módon, hanem színes történetekbe ágyazva.
A meseolvasás kevés felkészülést, teret vagy költséget igényel: egy könyv kell hozzá, a szülő és a gyerek. Bárhol megteremthetjük a tündérmese varázslatos hangulatát, és nem függünk technikai eszköztártól, nem terheli zsebünket a mozijegy költsége. Időtartamát is mi szabjuk meg, hisz vannak háromperces, de kétórás mesék is." (Szvetelszky Zsuzsanna, szociológus, társadalomkutató)
Forrás: http://www.meseljmindennap.hu/

Figyelmedbe ajánlom még:
http://www.diafilm.hu/

Szeretettel: Szabóka